Knyvajnl:
Mrai Sndor: Fvesknyv Szab Magda: Fr Elise Schmitt, Eric-Emmanuel: Oszkr s Rzsa mami
Jzsef Attila
|
A hullmok lgy tnca
A hullmok lgy tnca s odat a lombok gyenge lejtse az jjelt lassudan hoztk s csillagok rajt hvtk reszketni az egekre szjjel.
Igy õk. S az rzelmek is csendesen mozdulnak benn a szvben ringatan, emlkezs visszfnye, szerelem hatalma ring, mint a nagy vz a tban.
n nem rtem, csak rzem az egszet. Itt tangt jr a sok lny s fi, a sok szmt, kedves s hi.
Mert ez itt egy divatos nyri frdõ. De nmn, hiszen rr a termszet, a zene mgtt zg az rk erdõ.
1936 nyara
AMIT SZIVEDBE REJTESZ
Freud nyolcvanadik szletsnapjra
Amit szivedbe rejtesz, szemednek trd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel vrd ki azt.
A szerelembe - mondjk - belehal, aki l. De gy kell a boldogsg, mint egy falat kenyr.
S aki l, mind-mind gyermek s anyalbe vgy. lnek, ha nem lelnek - a harctr nszi gy.
Lgy, mint a Nyolcvan ves, akit puszttanak a nvekvk s mg vrez, nemz milli fiat.
Mr nincs benned a rgen talpadba trt tvis. s most szivedbl szpen kihull hallod is.
Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt. Akit szivedbe rejtesz, ld, vagy cskold meg azt!
1936. mjus
A DUNNL
1
A rakodpart als kvn ltem, nztem, hogy szik el a dinnyehj. Alig hallottam, sorsomba merlten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mly. Mintha szivembl folyt volna tova, zavaros, blcs s nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapl, vlyogot vet, s, gy pattant, gy feszlt, gy ernyedett el minden hullm s minden mozduls. S mint desanym, ringatott, meslt s mosta a vros minden szennyest.
s elkezdett az es cseperszni, de mintha mindegy volna, el is llt. s mgis, mint aki barlangbl nzi a hossz est - nztem a hatrt: egykedv, rk es mdra hullt, szintelenl, mi tarka volt, a mult.
A Duna csak folyt. s mint a termkeny, msra gondol anynak ln a kisgyermek, gy jtszadoztak szpen s nevetgltek a habok felm. Az id rjn gy remegtek k, mint srkves, dlng temetk.
2
n gy vagyok, hogy mr szz ezer ve nzem, amit megltok hirtelen. Egy pillanat s ksz az id egsze, mit szz ezer s szemllget velem.
Ltom, mit k nem lttak, mert kapltak, ltek, leltek, tettk, ami kell. S k ltjk azt, az anyagba leszlltak, mit n nem ltok, ha vallani kell.
Tudunk egymsrl, mint rm s bnat. Enym a mult s vk a jelen. Verset irunk - k fogjk ceruzmat s n rzem ket s emlkezem.
3
Anym kn volt, az apm flig szkely, flig romn, vagy tn egszen az. Anym szjbl des volt az tel, apm szjbl szp volt az igaz. Mikor mozdulok, k lelik egymst. Elszomorodom nha emiatt - ez az elmuls. Ebbl vagyok. „Meglsd, ha majd nem lesznk!...” - megszltanak.
Megszltanak, mert k n vagyok mr; gyenge ltemre gy vagyok ers, ki emlkszem, hogy tbb vagyok a soknl, mert az ssejtig vagyok minden s - az s vagyok, mely sokasodni foszlik: apm- s anymm vlok boldogon, s apm, anym maga is kett oszlik s n lelkes Eggy gy szaporodom!
A vilg vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedk, mely egymsra tr. A honfoglalk gyznek velem holtan s a meghdoltak knja meggytr. rpd s Zaln, Werbczi s Dzsa - trk, tatr, tt, romn kavarog e szvben, mely e multnak mr adsa szeld jvvel - mai magyarok!
... n dolgozni akarok. Elegend harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunnak, mely mult, jelen s jvend, egymst lelik lgy hullmai. A harcot, amelyet seink vivtak, bkv oldja az emlkezs s rendezni vgre kzs dolgainkat, ez a mi munknk; s nem is kevs.
1936. jnius
RINGAT
Holott nddal ringat, holott csobogssal, kkell dervel, tavi cskolssal.
Lehet, hogy szerelme flderl majd mssal, de az is ringassa ilyen ringatssal.
NYR
Aranyos laply, glyahr, raml knnysg rt. Ezst dervel rz a nyr egy szellcskt s leng az g.
Jn a darzs, jn, megszagol, drmg s a vadrzsra szll. A mrges rzsa meghajol - vrs, de karcs mg a nyr.
m egyre tbb lgy buggyans. Vrb eper a homokon, bbiskol, zizzen a kalsz. Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram. rdgszekren hord a szl - csattan a menny s megvillan kk, tnde fnnyel fnn a tl.
1929 nyara / 1934
|
A rengõ lomb virgban g s kszl a gymlcsre, a nyilt uccra lp a np, hogy vgzett betltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak replnek. S az aranyba vont g alatt, - mert beksznt az nnep - a szabadsg stra megy. Hõs npe gat lenget, s õ kzenfogva vezeti szp gyermekt, a rendet!
1935 vge
Mrai Sndor: Fvesknyv
A boldogsgrl
Boldogsg termszetesen nincsen, abban a leprolhat, csomagolhat, cmkzhetõ rtelemben, mint ahogy a legtbb ember elkpzeli. Mintha csak be kellene menni egy gygyszertrba, ahol adnak, hrom hatvanrt, egy gygyszert, s aztn nem fj tbb semmi. Mintha lne valahol egy nõ szmra egy frfi, vagy egy frfi szmra egy nõ, s ha egyszer tallkoznak, nincs tbb flrerts, sem nzs, sem harag, csak rk derû, lland elgltsg, jkedv s egszsg. Mintha a boldogsg ms is lenne, mint vgy az elrhetetlen utn! Legtbb ember egy letet tlt el azzal, hogy mdszeresen, izzadva, szorgalmasan s ernyedetlenl kszl a boldogsgra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak s munklkodnak e clbl, gyûjtik a boldogsg kellkeit, a hangya szorgalmval s a tigris ragadoz mohsgval. S mikor eltelt az let, megtudjk, hogy nem elg megszerezni a boldogsg sszes kellkeit. Boldognak is kell lenni, kzben. S errõl megfeledkeztek.
Arrl, hogy a nõkkel nem kell sokat trõdni
Soha nem rtettem a frfiakat, akik svrogni s sopnkodni tudnak egy nõ miatt. Ezt mondjk: "Mit csinl most? Mst szeret?" Vagy: "Mirt nincs velem?" Vagy: "Meddig lesz az enym?" Ezek az rzsek igazi, tragikus jelentõsgkben ismeretlenek szmomra, legalbbis most mr ismeretlenek nem mondhatom persze, hogy fiatalabb koromban nem estem t ilyen kros vlsgokon. De most mr nem tudom megrteni, hogy valaki ngyilkossgot kvethet el egy nõ hûtlensge vagy hidegsge miatt. A nõkkel a puberts mltval, frfikorom idejben gy ltem, mint kedves s szksges trsakkal, akik az let nagy feladataiban idõnknt szvetkeztek velem is a nagyon nehz sors, az emberi sors elviselsben. De msklnben nem vrtam tõlk hûsget, sem klns kedvessget, sem ldozatokat. rltem gyngdsgknek, testk izgalmas s megnyugtat bdterejnek, gyors rtelmknek, sztns s nha hõsies indulataiknak, elnztem szvs s aprlkos gyessgket, amint eszelõs gyermekessggel rgzteni akartk az emberi rzseket. De amikor elmentek szobmbl vagy letembõl, nem gondoltam tbb velk. Ilyen a termszetem; s azt hiszem, csak ez a magatarts mlt frfihez; s hls vagyok sorsomnak, hogy ilyen termszettel ldott meg.
Az nnepekrõl
Ha az nnep elrkezik letedben, akkor nnepelj egszen. lts fekete ruht. Kefld meg hajad vizes kefvel. Tisztlkodjl bellrõl s kvlrõl. Felejts el mindent, ami a kznapok szertartsa s feladata. Az nnepet nemcsak a naptrban rjk piros betûkkel. Nzd a rgieket, milyen htatosan, milyen felttlenl, milyen krlmnyesen, mennyi vad rmmel n nepeltek! Az nnep a klnbzs. Az nnep a mly s varzsos rendhagys. Az nnep legyen nnepies. Legyen benne tnc, virg, fiatal nõk, vlogatott tkek, vrpezsdtõ s feledkezst nyjt italok. S mindenekfltt legyen benne valami a rgi rendtartsbl, a hetedik napbl, a megszaktsbl, a teljes kikapcsolsbl, legyen benne htat s flttlensg. Az nnep az let rangja, felsõbb rtelme. Kszlj fl re, testben s llekben. S nemcsak a naptrnak van piros betûs napja. Az let elhoz msfle, lthatatlan nnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az nnepre.
Mrai Sndor: A bartsgrl
Nincs emberi kapcsolat, mely megrendtbb, mlyebb lenne, mint a bartsg. A szerelmesek, igen, mg a szlk s gyermekek kapcsolatban is mennyi az nzs s a hisg! Csak a bart nem nz; msklnben nem bart. Csak a bart nem hi, mert minden jt s szpet bartjnak akar, nem nmagnak. A szerelmes mindig akar valamit; a bart nem akar nmagnak semmit. A gyermek mindig kapni akar szleitl, tl akarja szrnyalni atyjt; a bart nem akar kapni, sem tlszrnyalni. Nincs titkosabb s nemesebb ajndk az letben, mint a szkszav, megrt, trelmes s ldozatksz bartsg. S nincs ritkbb.
Montaigne, mikor eltndtt az rzs fltt, mely La Botie-hez fzte, ezt mondotta: „Bartok voltunk... Mert volt , s mert n voltam n.” Ez felette pontos. S Seneca ezt rja egyhelyt Luciliusnak: „Aki bart, szeret, de aki szeret, nem mindig bart.” Ez a megllapts tbb is, mint pontossg: ez mr az igazsg. Minden szeretet gyans, mert nzs s fukarsg lappang hamujban. Csak a bart vonzalma nzetlen, nincs benne rdek, sem az rzkek jtka. A bartsg szolglat, ers s komoly szolglat, a legnagyobb emberi prba s szerep.
(Forrs: Mrai Sndor: Fvesknyv)
Antoine De Saint-Exupry: Citadella /rszlet/
"Ha szerelmed nem reml elfogadtatst, temesd magadba. Ott lappanghat benned, ha csend. Mert irnyt teremt szmodra a vilgban, s minden irny gyarapt, ha lehetõv teszi szmodra, hogy kzeledj, tvolodj, belpj, kilpj, tallj s veszts. Mert az vagy, akinek lnie kell. Mr pedig nincs let, ha nincs olyan istensg, amelyik erõvonalakat teremtett szmodra. Ha szerelmed nem tall elfogadsra, s immr hi knyrgs, hogy jutalmazzk hûsgedet, ha nincs hozz elg lelkierõd, hogy magadba rejtsd, akkor, ha van orvos, gygyttasd magadat. Mert nem szabad sszetveszteni a szerelmet a szv rabszolgasgval. Szp a krõ szerelem, de szolghoz mlt az, amelyik esdekel. Ha szerelmed a dolgok abszolt lehetetlesgbe tkzik, pldul egy klastrom vagy szmkivets thghatatlan fala meredezik elõtted, adj hlt Istennek, ha vlasztottad viszontszeret, jllehet ltszlag nma s vak. Mert ltezik szmodra ltala meggyjtott mcses a vilgban. s nem szmt, hogy nem hasznlhatod. Mert aki gy hal meg a pusztban, gazdag: hiszen hza van valahol messze, jllehet meg kell halnia. Mert ha erõs lelkeket ptek, ha kivlasztom kzlk s hallgatsba falazom a legtkletesebbet, gy rzed, senki sem kap tõle semmit. Holott egsz orszgom nemesebb lesz tõle. Brki arra vetõdik, leborul elõtte. s jelek s csodk szletnek. Teht ha szerelem bred irntad - mgha hasztalanul is -, s a te szvedben is megfogan, fnyben fogsz haladni. Mert nagy ereje van az imdsgnak, amelyre csupn a csend vlaszol, ha ltezik az istensg. s ha elfogadjk szerelmedet, ha karok trulnak feld, akkor imdkozz Istenhez, hogy vja meg ezt a szerelmet a romlstl, mert fltem a tlsgosan boldog szveket."
|
|
 |
picichat:) |
|
| |
|
|